A bálványosi összejövetelen Vicsek Annamária rámutatott, csak kormányzati pozícióból tudják képviselni a vajdasági magyar közösség érdekeit. Mint mondta, rendkívül fontos a VMSZ jelenléte a köztársasági parlamentben. A jelenléte tényleg nagyon fontos lehetne. Viszont a VMSZ nemcsak jelen van a Parlamentben, hanem a kormánypárt koalíciós partnere. Ez meg e pillanatban nagy gáz. Vicsek példaként a szerb–magyar történelmi megbékélést említette, vagy a részarányos foglalkoztatást, amelynek elérésében kulcsszerepet vállalt, hiszen kiállt minden olyan ügyért, amely a vajdasági magyar közösséget érinti. Ezzel a megállapítással sajnos nem tudok egyetérteni: a vajdasági magyar közösség érdekeit csak úgy lehet képviselni, ha a vajdasági magyar pártok (lehetőleg nem egyetlen párt, pártok!) a mindenkori kormánnyal konstruktív párbeszéd útján érik el, hogy a megmaradásunkhoz fontos kérdésekben eredményt tudjanak felmutatni. A többségi nemzet által választott kormánynak benyújtott törvénytervezeteket a kisebbségi nemzeteket képviselő pártoknak csak egy világosan meghatározott értékreddel összhangban szabad illetve kell támogatniuk, függetlenül attól, hogy ki nyújtotta be. Ezt az értékrendet ebben a pillanatban csak és kizárólag a folyamatosan tüntető tömegek képviselik, akiktől a VMSZ markánsan elhatárolódik. A Vicsek által példaként említett szerb–magyar történelmi megbékélés csak a két kormányfő retorikájában jelenik meg. Hiszen kormányzati pozícióból még a kettős, cirill – latin (magyar) írásmód alkalmazását, illetve közlekedési feliratozást sem sikerült kiharcolniuk legalább a Vajdaság területén, bár a turizmus fejlesztése érdekében célszerű lett volna meghagyni az egész ország területén. Emlékeztetőül: a cirill – latin betűs feliratokat még a Milošević rezsim sem törölte el. Tavaly cserélték le az eddig használatos cirill – latin – magyar közlekedési táblákat az egész ország területén kizárólag cirill betűsre. No, ezt lett volna fontos elmagyarázni a magyar pártnak kormányzati pozíció nélkül is a döntés meghozatala előtt. Nem tették, vagy nem hallgatták meg őket. Egyes magyarlakta községekben ugyan visszakerültek a magyar elnevezések a közlekedési táblákra, de csak helyenként. Mondjuk, üzletnek ez is jó volt azok számára, akik megkapták a támogatást a táblacseréhez. Ami meg a részarányos foglalkoztatást illeti, a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar pártot támogató magyarok könnyebben tudnak munkához jutni. Nincs ez másképp a többségi nemzet esetében sem: a kormánypártot támogatók könnyebben jutnak munkához. Sok esetben azok helyét kapják meg, akik a tüntetéseken való részvételük miatt felmondást kaptak. Az ami már most is világos: a kormánypárt bukása csak idő kérdése. Amennyiben a kormány mégis hatalmon marad, azt csak választási csalással, illetve fegyveres beavatkozással érheti el. Mindkét lehetőség katasztrófát jelent, és nemcsak a magyar kisebbség, az egész ország számára. A tüntetések békések, bár a hatalom mindent megtesz hogy erőszakot provokáljon. Most csak egy igazságos választási törvény kidolgozásában lehetne részt venni és olyan párbeszédet szabad folytatni, ami megakadályozza az erőszak alkalmazását a társadalmi problémák megoldására.
A tiltakozások egyik célja olyan médiatanács (REM) megválasztása, amely lehetővé teszi a korrekt tájékoztatást. Ezt a kormánypárt mindenáron szeretné megakadályozni. Pofonegyszerű megoldást találtak: a még megmaradt független médiát is közvetítő hálózati kábeleket a Szerbiai Elektromos Elosztó (EDS) és az állami kézben lévő telekommunikációs vállalat, a Telekom Srbija egyszerűen elvágja, miközben a helyiek nappal és éjjel őrséget állnak, hogy ne maradjanak „médiasötétségben”.
Petar Antonijević szurdoki (Surduk) környezetvédelmi aktivistát a barátai szerint július 12-én titokban letartóztatták. Állításuk szerint Antonijević Đurić külügyminisztert egy szalánkeméni (Slankamen) kávézóban tolvajnak és árulónak nevezte, de nem fenyegette meg. Antonijevićot ezt követően tartóztatták le, azóta nem hallottak felőle.
Jovo Bakićot, a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanárát az elmúlt 24 órában többször is megfenyegették telefonon. Történt mindez azt követően, hogy a Szerb Haladó Párt egyes helyi tisztségviselői a közösségi hálón közzétették a professzor lakcímét és telefonszámát.
Incidens történt Bukovacon, ahová Újvidékről megérkeztek a „Tour de blokade NS” Viber közösség kerékpárosai. Ezért rövid időre lezárták az utat. Emiatt az egyik sofőr késsel támadt rájuk. A támadót lefogták, a közlekedési rendőrök elbeszélgetnek vele.
A valjevói ügyészség előtti tüntetésen részt vevő diákok és középiskolások bejelentették, hogy a letartóztatott és az ügyészségen meghallgatásra váró Lazar Geratović középiskolai végzős diákot felvették az általa választott karra.
Azért az igazságszolgáltatás még működik: a niši egyetem blokádban lévő diákjai ma bejelentették, hogy a belgrádi fellebbviteli bíróság Dimitrije Dimićet, a niši Jogi Kar hallgatóját és Luka Stevanovićot, a kragujevaci Közgazdasági Kar hallgatóját szabadon engedte. Kétséges, meddig lesz ez így, hiszen Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke bejelentette, hogy „nagy változások” lesznek Szerbia ügyészi és igazságszolgáltatási rendszerében, és hozzátette, hogy „eljön a felelősség ideje”.
Nišben koncertezett a szlovéniai Laibach együttes, és a Južne vesti által közzétett felvételek tanúsága szerint a zenekar tagjai 16 perces néma főhajtással emlékeztek meg az újvidéki vasútállomáson történt tragédia áldozatairól. Utána a közönség Pumpaj!!!-t zengett.
Ljubinka Klarić, ismert színésznő üzent Vučićnak: „Vučić, túléltem a rákot, túl foglak élni téged is.”. Üzent a tüntetőknek is: Diszkréten pumpálj, pumpálj magadban, család és barátok körében, de ügyelj arra, hogy ki ne szivárogjon, mert ma már a barátok is relatív kategória. Különben megvonják tőled a létezéshez való jogot, mint az enyémet. Arra is van lehetőséged, hogy hangosan pumpálj, szeresd a diákokat és velük legyél, mert minden a lelkiismeret és választás kérdése. Mától kezdve csak ezzel foglalkozom.”
Hát én nem pumpálok. Írok. Február 11-e óta minden nap, ha esik, ha fúj, vagy net’án perzsel, megírom a kritikus beszámolómat. Nincsenek illúzióim, csak értékrendem, amihez igyekszem tartani magam. Néha kiderül, hogy noha az értékrendem változatlan, azaz a fehér fehér, a fekete meg fekete, a szürke árnyalatai egymásba folynak. Nem könnyű eligazodni ma a világban.