A vajdasági magyar jövőkép és az AI kihívásai
Az utóbbi időben lezajlott események és a VMSZ legutóbbi AI stratégiaalkotási konferenciája után kénytelen vagyok feltenni egy alapvető kérdést, amely a közösségünk jövőjét érinti. Teszem ezt úgy is, mint egy egyszerű, aggódó állampolgár, úgy is, mint VMP elnökségi tag és be kell valljam, a szakmába is belekóstoltam, nem állnak tőlem távol a különböző AI rendszerek. Lassan 7 éve foglalkozok MI alapú appok és rendszerek tervezésével.
Őszintén szégyenlem, hogy a privát szektorból, az egyetemekről, a kulturális élet közéleti személyiségei közül senki nem tette fel a kérdést: Miért egy politikai párt szervezi a nemzeti közösségünk jövőjét meghatározó szakmai stratégiát?
Nem előzmény nélküli ez a helyzet, sőt, egy tolakodó, jól bejáratott, ám annál károsabb mechanizmus ismétlődését látjuk. Miért alapvető hiba, ha egy stratégiát nem az intézményrendszer, hanem egy párt alkot meg? Egy nemzeti (jelen esetben nemzeti közösségi) stratégiának konszenzuson kell alapulnia. Ha ezt egyetlen párt sajátítja ki, azzal automatikusan kizárja a tervezésből a közösség azon – jelentős és magasan képzett – részét, amelynek képviselői nem tagjai a pártnak, vagy kritikusak annak vezetésével szemben.
A szakértelem nem párttagkönyv-függő. A VMSZ részéről nem az a narratíva már évek óta, hogy a társadalmi intézményrendszereket tiszteletben kell tartani? A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – a közösségünk választott parlamentje – pontosan azért kellene, hogy létezzen, , hogy a kulturális, oktatási és a jövőbe mutató gazdasági/technológiai kérdések gazdája legyen. Amikor a párt átveszi ezt a szerepet, azzal kiüresíti magát a Tanácsot, biodíszletté degradálva a választott testületet. Egy pártstratégia addig él, amíg a párt hatalmon van. Egy valódi közösségi stratégia azonban túléli a kormányváltásokat. Ha a fejlesztési irányokat a politikai lojalitás határozza meg, a rendszer az első politikai viharban összeomlik.
A stratégiaalkotás folyamatát bizony a nemzeti közösségünk parlamentjének kellene irányítania, nem pártalelnököknek. A tanácsok, a konferenciák, a kötelező pogácsázás és a hangzatos stratégia-bejelentések után azonban mindig eljön a pillanat, amikor a politikai marketing találkozik a rideg valósággal.
A Vajdasági Magyar Plénum álláspontja világos: a stratégiákat szakmai alapokon, az MNT égisze alatt, széleskörű társadalmi egyeztetéssel kell megalkotni, nem pártközpontokban. És legfőképpen: a jövőt nem lehet üres szavakkal építeni – a szoftverhez hardver is kell, a stratégiához pedig valódi szakértelem. Az AI Act árnyékában Magyarország kénytelen meghozni bizonyos döntéseket, ezek azonban nem írják felül a nemzeti kezdeményezéseket. A probléma nem áll meg a határon. Miközben mi a helyi homokozóban politikai kinevezettekkel játszunk stratégiásat, az Európai Unió élesíti az AI Act (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) rendelkezéseit, amivel az egyébként is elmaradásban lévő helyzetünk aligha javul.
Hol tart Magyarország a nemzeti mesterséges intelligencia megteremtésében? Sajnos a válasz aggasztó: jelentős lemaradásban. Miközben a franciák, a lengyelek vagy a skandináv államok már saját, szuverén nyelvi modelleket (LLM) és számítási kapacitást építenek, addig Magyarország technológiai értelemben továbbra is fogyasztó, nem pedig fejlesztő. A hangzatos „digitális szuverenitás” jelszava mögött hiányzik a valós, saját tulajdonú infrastruktúra és a versenyképes magyar nyelvi modell.
Ez a lemaradás pedig hatványozottan sújt minket, vajdaságiakat. A jelenlegi politikai felállásban a vajdasági magyar stratégia (legyen szó gazdaságról vagy technológiáról) szinte teljes mértékben a Fideszre van „drótozva”. Ez így már kettős függőség, mert egyrészt függünk a VMSZ pártpolitikai szűrőjétől, másrészt a Fidesz pártpolitikai harcaitól és technológiai kompetenciáktól – vagy éppen azok hiányától. Ha Magyarország lemarad az AI-versenyben – márpedig az AI Act szigorú keretei és a valódi innováció hiánya miatt ez a veszély fenyeget –, akkor a vajdasági magyar közösség is lemarad. Nem várhatunk arra, hogy majd „Pestről megmondják a tutit” vagy leküldik a technológiát, mert jelen állás szerint ők maguk is technológiai kitettségben vannak a nagy amerikai és kínai tech-óriásokkal szemben.
A tanulság keserű, de világos. Ne a párt, hanem az MNT és a szakma irányítson. Ne csak beszéljünk az innovációról és a közösség fejlesztéséről, hanem tegyünk is érte, még akkor is, ha nehéz összehangolni a különböző álláspontontokat. Saját tudásra, saját eszközökre és valódi szakemberekre van szükségünk – különben a mesterséges intelligencia korában mi csak a történelem statisztái maradunk.
