Gyakran elhangzik az érv a határon túli magyarok szavazatával szemben, hogy akik nem élnek és nem adóznak Magyarországon, azok nem viselik a választások következményét, ergo: ne szavazzanak. De vajon ez megfelel-e a valóságnak? A tények azt mondatják velem, hogy a határon túli magyarság kifejezetten érzi a mindenkori budapesti kormány döntéseit, azokból is inkább a rosszakat és azokat hatványozottan sínyli meg. A teljesség igénye nélkül emelek ki néhányat:
A következményeket már 1920 óta érezzük! Idestova 106 éve került a határon túli magyarság a határon túlra és kerültünk egy elszakított helyzetbe. A közegeknek, ahová szakadtunk a legkevésbé sem volt szívügye a kisebbségek sorsa, sőt, épp ellenkezőleg.
Nem sokkal ezután, a második világháborúban az akkori magyar kormány ismét tévesen választott szövetségeseket, elsősorban a náci Németországot. Erre az időre Bácska visszakerült Magyarországhoz. A magyar fiatalokat a magyar honvédségbe sorozták be. A bácskai fiatalok „előnyt élveztek” az anyaországiakkal szemben, amikor a frontra kerültek. Nagyobb arányban kerültek fogságba és estek el. A háború vége felé közeledve a menthetetlen helyzetet érzékelve a visszavonuló hadi kar szabad prédaként hagyta magára a vajdasági magyar civil lakosságot. Jobb bűnbakot nem találva és a bosszúvágytól feltüzelve a „felszabadítók” az egyszerű lakosságon torolták meg a nácik gonoszságait, ellehetlenítések, nemi erőszakok, kivégzések formájában. Mindezek mindmáig kibeszéletlen traumaként épültek be a közösség kollektív tudatalattijába.
A 2004-es kettős állampolgárságról való szavazáskor Gyurcsány Ferenc a határún túli magyarokat a hatalma érdekében a lehető legrosszabb fényben tüntette föl. Populista megoldással élve igyekezett a legmélyebb árkot ásni és összeugrasztani az anyaországi és határon túli magyarságot egymással. A határon túli Gyurcsány számára az, aki elveszi a munkát, a nyugdíjat, a családtámogatást, ingyen gyógykezelteti magát Magyarországon, a kezét tartja a támogatásokért. Sajnos, többször is tapasztalható, hogy ez a negatív reklám még mindig érezteti a hatását, annyira beleégett a köztudatba.
Gyurcsány Ferenc akkor még nem is sejthette, hogy akkor ezzel mekkora szivességet tesz az őt követő Orbán Viktornak, hisz egyenesen a karjaiba lökte a határon túli magyarságot. Közben, a gyurcsányi szintekre züllött Orbán sem habozott a határon túli kártyát kijátszani. A szomszédos országok magyarságát saját hatalmának kiterjesztésére használja: jól jönnek neki szavazáskor, pénzmosáskor. Azonban ahogyan a hatalma nő, a magyarság száma csökken.
Vajdaságban Orbán Viktornak „köszönhetjük” a Pásztor-család és klikkjének fölemelkedését. Szándékosan nem VMSZ-t írok, hiszen véleményem szerint már a legtöbb párttag sem nézi jó szemmel az apa, majd fia egyre arrogánsabb uralkodását és ámokfutását. Mindezt nem tehetnék meg, ha nem lenne mögöttük Orbán Viktor támogatása és hatalmi mintája.
E néhány, kiragadott példából nagyon is látszik, hogy igencsak viseljük a magyarországi választások következményeit. Tavasszal számunkra pedig az a kérdés, hogy maradjon-e továbbra is a Pászor-klán zsarnoksága vagy kiépüljön egy sokkal szolidárisabb vajdasági magyar érdekképviselet. Hiszen, ha a hatalomból kikerül a Fidesz, ez azt is jelentené, hogy jó eséllyel már a Pásztor-klikk sem fog tovább garázdálkodni.