Majláth Ronald, 2026. május 31.
Különleges eseménynek adott otthont pénteken a szabadkai Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székháza, ahol a Sajtószabadság Alapítvány egy asztalhoz ültette a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által alapított sajtótermékek vezetőit a vajdasági magyar független sajtótermékek képviselőivel. A Tiszta vizet a pohárba, szabad szót a médiába! című médiatanácskozásra így meghívást kapott az összes vajdasági magyar sajtótermék, köztük a Magyar Szó és a Pannon RTV is – utóbbi nevét az elmúlt hetekben a magyarországi közönség is megismerhette. Magyar Péter és Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének budapesti találkozója után ugyanis a magyar miniszterelnök bejegyzést tett közzé a Facebookon, amiben ezt írta: „Nem kaptam arra megnyugtató magyarázatot, hogy miként fordulhatott elő, hogy a vajdasági Pannon Rtv adásaiban két év alatt kétszer hangzott el a legerősebb magyar párt (a TISZA) neve. Ahogy azt is elfogadhatatlannak tartom, hogy ugyanezen TV úgy számolt be a választás éjszakáján tartott beszédemről, hogy politikai utasításra kivágták a beszéd azon részét, amellyel a külhoni magyar testvéreinkhez szóltam.”
A médiakonferencián Kókai Péter a Sajtószabadság Alapítvány részéről kifejtette: nem lehet szó nélkül elmenni amellett, ami az elmúlt évtizedben történt a vajdasági magyar újságírásban, vagyis hogy a politika beavatkozott a sajtó munkájába, továbbá voltak kedvencek és kiátkozottak, ez pedig nem volt így rendben. Az újságíró emellett jelezte: nem vár 180 fokos fordulatot senki részéről, azonban az elmúlt hetekben lezajlott változások (vagyis hogy az MNT-sajtóba most már ellenzéki megszólalókat is beengednek – a szerk.) önmagában kevésnek mondhatók.
Élesebben fogalmazott a megbeszélésen Pressburger Csaba, a Magyar Szó 2011-ben leváltott főszerkesztője, aki az Észverés podcast képviseletében jelent meg. Pressburger szerint olyan nyomtatott napilapra már nincs szükség, mint a Magyar Szó, mert nincs sok értelme az előző napi híreket közölni. Szerinte inkább a lap internetes portálját kellene fejleszteni, emellett pedig két hetilapot lenne érdemes kiadni. Pressburger azonban azt is felvetette a megjelenteknek, hogy vajon „mi lesz azokkal a magukat újságírónak nevező propagandistákkal, akik eddig a közszolgálatinak tartott médiumban dolgoztak és részesei voltak annak a hatalmi gépezetnek, amelyet az MNT médiájában működtettek”.
A független sajtó részéről a legkeményebb kritikát azonban kétségtelenül Tőke János, a Szabad Magyar Szó és a Családi Kör szerkesztője intézte az MNT-alapítású médiatermékek képviselőihez. Tőke szerint ezek a kollégák mintegy egy évtizeden át úgy tettek, mintha nem létezne Szabad Magyar Szó és Családi Kör. Emellett a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület mindössze két alkalommal küldött levelet, hogy jelöljenek valakit az Év Újságírói díjra. Mikor az ő újságírójuk kérdezett egy politikust, a többiek kikapcsolták a kamerát és a diktafont, majd fejvesztve hagyták el a helyszínt. Amikor a független sajtó olyan közérdekű témákról írt, mint az integrátorok csődje, a levélszavazás körüli visszaélések, a politikusok kampánya az oktatási intézményekben, a magyar nyelvhasználatra vonatkozó törvény figyelmen kívül hagyása, vagy azért, amikor a nemzeti kisebbségek ünnepnapjai eltűntek az iskolai szabályzatból, az MNT alapítású médiumok többsége szinte minden esetben hallgatott ezekről.
– Most is úgy gondolom, hogy ezekért ne kérjen senki se bocsánatot, tőlem ne. Viszont azoktól a magyar emberektől, akiknek a hangja nem jutott el a polgárokhoz tíz éven át, tőlük illene bocsánatot kérni, mivel az ő adójukból tartotta fenn magát az MNT alapítású média. És kérlek benneteket, ne tegyetek úgy, mintha nem lettek volna fekete listák, más kérdés, hogy nagyon valószínű, a nevek ezekre a listákra már sok esetben önszorgalomból kerültek fel – fogalmazott Tőke. A szerkesztő szerint a közösséget szolgálni mottó helyett a pártot kiszolgálni lett a vezérelv azzal takarózva, hogy „mi csak a kormányzati eseményeket kísértük, és most is a kormányzati kommunikációnak adunk helyet”. Ő viszont úgy látja, hogy a sajtó szerepe nem ez, hanem hogy utánajárjon a dolgoknak, hogy kérdezzen, oknyomozzon, illetve hogy kritikus és közben szabad legyen. – A kormányzati kommunikáció visszaköhögése nem más, mint propaganda tevékenység, arra nem kell sem eurószázezreket, sem eurómilliókat költeni az adófizetők pénzéből – fogalmazott.
De hol tart ma a magyarországi választások utáni nyitás a vajdasági sajtóban? Pásztor Bálint a Szabadkai Magyar Rádiónak május 5-én adott interjújában azt mondta, hogy Magyar Péter elvárása volt, hogy az ellenzéket be kell engedni a sajtóba, amire Pásztor azt mondta, hogy a VMSZ nem szokott szerkesztléspolitikával foglalkozni, de beszélt az MNT elnökével, Fremond Árpáddal, aki pedig beszélt az MNT alapítású médiumokkal. Ezt követően a Szabad Magyar Szó felkereste az intézmények főszerkesztőit és megkérdezte, beavatkozásnak élik-e meg, hogy Fremond találkozóra hívta őket és hogy legyenek nyitottabbak. Tőke szerint ez az üzenet, amelyek egyesek felülről parancsba kaptak, hogy legyenek nyitottabbak, a sajtószabadság kicsúfolása. – Az, hogy újságírók és szerkesztők nem érzik ezt annak, szégyen a szakmára nézve. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi lesz a következő, talán az, hogy egy politikus dönti el, kiket kell megszólaltatni egy oknyomozó cikkben, vagy kinek menjen vagy éppen ne menjen közérdekű adatigénylés? – fogalmazott. Hozzátette: a legelkeserítőbb és a legszomorúbb, de talán a legfájdalmasabb is, hogy ha Magyarországon nem történik hatalomváltás, akkor az MNT-alapítású sajtó részéről sokan el sem jöttek volna erre a konferenciára.
A Pannon RTV részéről többen sérelmezték, hogy a konferencián propagandistáknak nevezték őket. Brasnyó Zoltán, a Pannon Rádió fő- és felelős szerkesztője jelezte, hogy nem feltétlenül a média egyszólamúsága a probléma, a médiakultúra erősítése is fontos lenne. Így amikor az önkormányzatok kommunális problémáival foglalkoztak, az ottani funkcionáriusok nem akartak nyilatkozni nekik, vagy azt mondták, hogy majd akkor szólalnak meg, amikor megoldódik a probléma. Szerinte ennek a hozzáállásnak változnia kellene a politikusok részéről is. Hozzátette azonban, hogy ő nem hisz abban, hogy bármelyik sajtótermék teljes egészében pártatlan lenne. Noha Brasnyó jelezte, hogy méltatlannak érzi, hogy most támadják őket, azt elismerte, hogy valóban követtek el hibákat. – Ezt a fajta tükörbe nézést vagy önvizsgálatot nem csak a Pannon RTV-nek, hanem minden más médiumnak is végre kell hajtania – fogalmazott. Agárdi Gábor, a Pannon RTV igazgatója ugyanitt cáfolta azt a kritikát, hogy a Pannon nem tudósított az újvidéki előtető-omlás utáni diáktüntetésekről, szerinte az újságírók nem ügyészek, hogy felelősségre vonják az MNT-t, és kifogásolta azt is, hogy propagandistának minősítették őket.
A Magyar Szó főszerkesztője, Pesevszki Evelyn erősen sérelmezte, hogy a korábbi főszerkesztő, Pressburger Csaba felvetette a nyomtatott Magyar Szó megszüntetésének gondolatát. Szerinte ezt nem ebben a körben kellene megbeszélni, ehhez elemzésekre lenne szükség. – Azt sem hiszem, hogy bárkinek közülünk el kellene követnie azt a vétséget, hogy egyáltalán fontolja a szerzett jogokról való lemondást – fogalmazott a főszerkesztő, aki szerint a Magyar Szó ilyen kiváltság, amiről bűn lenne lemondani. Pesevszki emellett jelezte, hogy nem kívánja aláírni azt a zárónyilatkozatot, amit a konferencia után szerettek volna kiadni a szervezők a megjelentek aláírásával. Meglátása szerint ez olyannak tűnik, hogy az aláírók egyben lennének közvádlók, bírók és egyben a hóhérok is. Ugyan a Magyar Szó főszerkesztője elismerte, hogy voltak sérelmek az elmúlt időszakban, ő azonban valamivel több mint fél éve főszerkesztő, így az azt megelőző időszakért nem hajlandó felelősséget vállalni. Szerinte történtek olyan sérelmek, amelyek nagyban meghatározzák a reakciókat és sok mindenben ezek a mozgatórugói az embereknek és a történéseknek, ennek a végére pedig jó lenne pontot tenni. Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó igazgatója ezután elmondta: ő egy szakmai tanácskozásra kapott és fogadott el felkérést, de egy nyilvános esemény lett belőle, a zárónyilatkozattal kapcsolatosan pedig azt is kifogásolta, hogy szerinte abban erkölcsi hierarchiák szerepelnek.
Így aztán a médiakonferencia résztvevői nem írták alá a zárónyilatkozatot, helyette egy közleményt adtak ki. Ebben jelezték: a megtartott vitában ellentétes meglátások hangzottak el a közbeszéd állapotáról, de az alulírott résztvevők egyetértettek abban, hogy sokszínű és szakmaiságon alapuló vajdasági magyar médiatérre van szükség, amihez további szakmai megbeszéléseken keresztül kívánnak eljutni.
Fotó: Majláth Ronald