Vajdasági opusz – Ki lesz az új kegyenc?
Amióta Magyarországon új kormány alakult, Vajdaságban hirtelen újra felpezsdült a magyar politikai élet. Mintha mindenki egyszerre ébredt volna rá: új kegyeket kell keresni, új kapcsolatokat kell építeni, új támogatók után kell nézni.
A VMSZ még mindig megpróbálja elhitetni, hogy nélkülözhetetlen szereplő. Közben sokak szemében egy olyan politikai korszak örökségét cipeli, amely hosszú időn át a lojalitást fontosabbnak tartotta a teljesítménynél.
A VMDK ismét aktivizálta magát, de továbbra sem látszik mögötte olyan társadalmi támogatottság vagy politikai súly, amely valódi alternatívává tenné.
A két új szereplő, a Plénum és az Újrakezdés pedig már a rajtnál megmutatta, mennyire nehéz együttműködni. Egy közös ellenzéki kezdeményezés helyett rögtön két külön tábor alakult ki.
Kívülről nézve az ember azt hihetné, hogy egy új vajdasági opusz íródik. Csakhogy ez nem regény, hanem a valóság.
Ami mind a négy politikai szereplőben közös, hogy elsősorban Budapest figyelmét és támogatását igyekeznek elnyerni. Arról viszont alig hallani, milyen saját gazdasági víziójuk van Vajdaság jövőjéről. Hol van az önálló fejlesztési program? Hol vannak a munkahelyteremtésre, a vállalkozások megerősítésére, a fiatalok itthon tartására vonatkozó konkrét tervek?
A sajtószabadság fontos kérdés. De vajon ez ma a vajdasági magyarság legsúlyosabb problémája? Mi lesz az elvándorlással? A fogyó közösséggel? A versenyképes gazdaság hiányával? Ezekre a kérdésekre ma senki sem ad meggyőző választ.
Az elmúlt másfél évtizedben hatalmas összegű magyarországi támogatás érkezett Vajdaságba. Sokak szerint ezek a források nem mindig a leghatékonyabban hasznosultak, és a támogatási rendszerben a politikai lojalitás gyakran fontosabbnak tűnt, mint a piaci teljesítmény. Ennek következményeit ma már egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni.
Ha egy vállalkozás csak addig életképes, amíg politikai támogatásból él, akkor nem valódi gazdasági sikerre épült. A piac előbb-utóbb mindenkit utolér.
A vajdasági magyarságnak nem új kegyencekre van szüksége, hanem új gondolkodásra. Olyan politikára, amely nem Budapestről várja a megoldást, hanem saját programot, saját stratégiát és saját jövőképet kínál.
Aki elsőként hiteles, szakmailag megalapozott és megvalósítható gazdasági programot tesz le az asztalra, annak valódi esélye lehet arra, hogy a vajdasági magyar közösség bizalmát is elnyerje.
Jelenleg azonban ilyet még nem látni.
Ma a vajdasági magyarság inkább egy irányt vesztett üstökösre hasonlít: sodródik, miközben mindenki arról vitatkozik, ki vezetheti – ahelyett, hogy végre kijelölné az irányt.
Kép forrása: Facebook