A tegnapi „langyos” nap után, ma a hőség meghozta a hírcunamit is, ezek közül válogatok.
Nézzük először az egyetemi híreket Josip Lepeš, a Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egykori dékánja, egyetemi tanár összefoglalásában. Ugyanis ma többórás ülés után az Újvidéki Egyetem kibővített Szenátusa elutasította Vladimir Mihić professzor kifogását a docensi címre való újraválasztásának elutasításáról szóló döntés ellen. Lepeš professzor szerint az Újvidéki Egyetemen zajló történések arra utalnak, hogy a hatalmat bitorlók soha nem válogattak az eszközökben, amelyek szánalmas hatalmuk megőrzésére voltak hivatva. Sajnos ez most is így van, és az értelmetlen hatalmi pöffeszkedés mára átterjedt az akadémiai világra is. Sokáig a felsőoktatás volt az a szabad terület, ahol adva volt a lehetőség a gondolatok áramlásának, az érvek ütköztetésének. Mindez azért, hogy a jövő értelmisége megérthesse azt az alapigazságot, miszerint a vezető legkártékonyabb hibája, ha a saját maga által megállapított igazságot megmásíthatatlan valóságként próbálja elfogadtatni és ráerőszakolni a közösségre. Mihić professzor megválasztási feltételeinek teljesítését vizsgáló bizottságok – mind a kar, mind az egyetemi szakértői testület részéről – pozitív véleményt adtak az újraválasztásához. Márpedig ezek a vélemények az egyetlenek és mérvadóak a megválasztás kritériumainak értékelésében. Ki kell emelni, hogy a minden tudományos érvet nélkülöző elmarasztalás Mihić nyilvános szerepléseit, közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseit és a tiltakozó hallgatók támogatását hozta fel indokként arra, hogy a professzornak azonnal távoznia kell a munkahelyéről. Elgondolkodtató, hogy a döntést hozó személyek között szerepelnek a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar vezetői is. A nyilvános szavazás hiányában csak remélhetjük, hogy ez ellen a teljesen törvénytelen döntés ellen szavaztak. E kar esetében – amely a vajdasági magyarok kiemelt jelentőségű felsőoktatási intézménye – nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy létezésének az oktatási és tudományos tevékenység mellett az a kiemelt célja, hogy hadat üzenjen a közösséget emésztő, félrevezető hazugságoknak, a tömegeket ámító képmutatásnak és a hatalom részéről diktált közéleti szürkeségnek, mindig előtérbe helyezve a lebénító gyávaság elleni küzdelmet. A karon dolgozó professzoroknak meg kell értetniük hallgatóikkal: soha nem szabad megengedniük, hogy a politika által felkínált kedvező anyagi vagy társadalmi helyzet korrumpálja őket, és ezáltal feladják erkölcsös magatartásukat. Különben csak a mindent eltipró hatalom és a diktátorok szánalmas, bármire felhasználható kiszolgálóivá válnak. Ehhez csak annyit tudok hozzátenni: a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatói voltak szinte az egyetlenek, akik nem csatlakoztak az egyetemisták mozgalmához. Pedig holnaptól bármelyik egyetemi tanár Mihić professzor sorsára juthat, függetlenül attól, hogy milyen szakmai érdemei vannak. Remélhetőleg a Tanítóképző Kar tanárai nem a VMSZ és a kormányzó párt kritériumai szerint kapták a kinevezésüket.