A pártnak előbb vagy utóbb őszintén szembe kell néznie az elmúlt két évtized politikai történéseivel
Tusványoson a TISZA-kormány tagjai nélkül rendezték meg az idei, 35. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort (július 21–26.).
Az eseményen a Fidesz politikusai mellett – a korábbi évekhez hasonlóan – a határon túli magyar politikai szereplők is részt vettek. A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) Pásztor Bálint pártelnök és Kovács Elvira, a szerb képviselőház VMSZ-es alelnöke képviselte.
A július 24-i Nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésen Pásztor Bálint és Bárdi Nándor történész között éles vita bontakozott ki arról, milyen politikai felelősséget visel a VMSZ Aleksandar Vučić rendszerének támogatásáért.
Pásztor azt mondta, hogy Szerbia uniós tagságának hiánya miatt több határon is ellenőrzik , amikor Erdélybe utazik (noha Romániába Szerbiából mindössze egy államhatáron kell átlépni). Bárdi erre úgy reagált: ennek oka éppen az a rendszer, amelyet a VMSZ is támogat.
– Egy nagy társadalmi válság van Szerbiában, és az is kérdés, hogy a VMSZ ebben a válságban hová áll – fogalmazott Bárdi, hozzátéve, hogy miközben Pásztor az egységet hangsúlyozza, a VMSZ a Magyar Nemzeti Tanács teljes ellenőrzésére törekedett.
A VMSZ elnöke válaszában azt mondta: a vajdasági magyaroknak azzal a politikai erővel kell együttműködniük, amelyet a szerb választók juttatnak hatalomra, ezért szerinte a VMSZ-nek „nincs szégyellnivalója”.
Ezzel valójában az önálló, a mindenkori államhatalomtól független kisebbségi politizálás és a nemzeti közösségi jogok következetes képviseletének létjogosultságát kérdőjelezte meg.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) július 27-i közleményében vitatta Pásztor állítását. Szerintük a VMSZ nem kívülről támogatja a belgrádi hatalmat, hanem annak aktív és egyik leghűségesebb része.
A VMDK emlékeztetett arra, hogy a VMSZ államtitkárokat, tartományi titkárokat, parlamenti alelnököt, a Vajdasági Képviselőház elnökét és számos más tisztségviselőt adott a hatalomnak. – Aki ennyi pozíciót vállal, az nem kívülálló, hanem felelős mindazért, ami ebben az országban történik. Mert aki nem szégyelli, amit vállal, az helyesli is – írja a VMDK.
A közlemény szerint az SNS–SPS–VMSZ koalíció mérlege súlyos: megtorpant Szerbia európai uniós csatlakozása, romlottak a demokratikus és gazdasági mutatók, erősödött a korrupció, gyengült a jogállam, politikai nyomás alá kerültek az intézmények, miközben a lojalitás sokszor fontosabb lett a szakértelemnél.
A VMDK emlékeztet az újvidéki vasútállomás tragédiájára, a diákok elleni nyomásgyakorlásra és arra is, hogy a hatalom megtartása érdekében a kormányoldal még Vojislav Šešelj radikális pártjával is együttműködik. Következtetésük egyértelmű: „Igen. Van mit szégyellni.”
Az ellenzéki párt jogosan teszi szóvá a VMSZ politikai felelősségét, de nem beszél arról a veszteségről, amelyet maga a vajdasági magyar közösség szenvedett el az elmúlt két évtizedben. A VMSZ felelőssége ugyanis nemcsak a belgrádi hatalom támogatására terjed ki, hanem arra is, hogy ez idő alatt a népszámlálások adatai szerint mintegy hetvenezer fővel csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, az irányítása alá került az intézményrendszer, valamint a Magyar Nemzeti Tanács által alapított sajtó, miközben fokozatosan háttérbe szorult a közösségi szolidaritás is.
Egy másik, Család és karrier című – ugyancsak július 24-én tartott – beszélgetésen Kovács Elvira Pásztor István politikai örökségét méltatta, és úgy fogalmazott: „Mi mindannyian, akik ma a közösségünkért dolgozunk, az ő politikai gyermekei vagyunk. Az általa lefektetett alapok és a kitartó munka példája ma is erőt ad nekünk”.
A Transtelex cikke szerint Kovács arról beszélt, hogy „fogalmuk sincs, milyen politikája lesz az új magyar kormánynak a határon túli magyar szervezetekkel. Szerinte a Vajdasági Magyar Szövetség különösen nehéz helyzetben van, mert a kampányban végig kiállt a Fidesz mellett, most pedig még nincs világos kapcsolat az új magyar kormány felé”.
Kovács Elvira, aki hosszú évek óta a VMSZ egyik meghatározó politikusa és Pásztor István legszűkebb politikai köréhez tartozott, most arról beszél, hogy nincs világos képük az új magyar kormány viszonyáról a VMSZ-hez. Joggal vetődik fel a kérdés: mire számítanak azok után, hogy a kampányban, majd az április 12-i választások után is következetesen a Fidesz mellett kötelezték el magukat?
Többen úgy vélték, hogy az idei tusványosi rendezvény egyes beszélgetései inkább „fideszes gyászfeldolgozásra” emlékeztettek.
A VMSZ vezetőinek részvétele Tusványoson ismét azt jelezte, hogy a párt továbbra is kitart a Fidesszel kialakított stratégiai szövetség mellett. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a jövőben már nem számíthat a TISZA Párt és a TISZA-kormány támogatására.
A Pásztor-Bárdi vita túlmutat önmagán. Arról szól, vállalhatja-e egy politikai vezető a felelősséget úgy, hogy közben azt állítja: „nincs mit szégyellnie”.
A VMSZ-nek előbb vagy utóbb őszintén szembe kell néznie az elmúlt két évtized politikai történéseivel, el kell végeznie az átvilágítást és meg kell állapítania a politikai felelősséget. A politikában ugyanis nemcsak a sikerekért, hanem a kudarcokért is felelősséget kell vállalni. A párt vezetőinek viselni kell a politikai és erkölcsi felelősséget a közösséget ért károkért. Minél tovább halogatják a felelősség vállalását, annál súlyosabb lesz a politikai bukás.
A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük? Vagy egyszerűen nincs szégyenérzetük?
Kép forrása: Napló Vezérigazgatóság