Nyílt levél a Magyar Nemzeti Tanács (illetéktelen) illetékeséhez

Nem merem azt írni, hogy tisztelt, mert fogalmam sincs kihez (és miért pont őhozzá?) érkezik majd a levelem, a kedves szó pedig már annyira elhasználódott, hogy én már eleve nem szeretnék kedves lenni, akkor miért kellene elvárnom, hogy az, akinek egy ilyen levélszerűséget kézbesítenek, kimutassa kedvességét, közben még az is lehet, gondolatban nemcsak morog, még vicsorog is, hogy valaki egy ilyen „pitiáner” üggyel megzavarja áldott „semmittevését”. Talán mindez hozzájárult ahhoz, hogy így, igencsak hivatalosan kezdjem:

Hölgyem (de az is lehet, Uram)!

Sokáig gondolkodtam, hogy írok ezt-azt az Önök felkérése (ami bizony nem volt teljesen egyértelmű), egy olyan dokumentum tárgyában, ami elnevezésében ott a stratégia és az alap kifejezés, azonban az egy évig tartó érvényessége, na meg a benne található hivatkozások miatt úgy merem értékelni egy szóval: kvázi, részletesebben pedig: szürreális paródia!

Őszinte leszek, nem fogok semmi eget rengetőt javasolni, mert egyedül az egész dokumentum alapját, a 2022-es népszámlálás adatait kérdőjelezem meg. Honnan veszem ehhez a bátorságot? Nem tudom, figyelemmel kísérik-e a Statisztikai Intézet tevékenységét, na meg egy általuk megjelentetett prognózist a lakosság létszámáról a 2022-2032 időszakra? Igaz, az Önök szervezetében van olyan személy, akinek ezt illene tenni, de megértem, a „töméntelen” feladata miatt erre nem juthat az idejéből, én pedig, mint nyugdíjas időmilliomos, mindig találok időt nemcsak erre, hanem még arra is, hogy bosszantó „beszólásokkal” zavarjam az illetékesek „eget rengető” ténykedését!

Ráadásul, most sem ennek az adathalmaznak az elérhetőségét adom meg, hogy végezhessék végre a munkájukat; a prognózis adatait „összekutyultam” a 2022-es népszámláláséval (ráadásul szemtelenül még betartottam a szociológia némely gyakorlati törvényszerűségeit is – szégyellem is magamat emiatt). Ezt láthatják a fenn található csatolt képen.

Lehet, zavart okoz, mert a talált prognózisból én csak a nemzeti közösségünk 1990-es dokumentumaiban fellelhető lehetséges magyar autonóm területre érvényes adatokat használtam fel, de nincs ellenemre, ha egy hozzáértő személy átdolgozza a Délvidék Vajdaságnak nevezett egészére is (igaz, ebben csak reménykedem)!

Amit még hozzátehetek, ez a prognózis még köszönő viszonyban sincs az Önök „kispásztora” által nemrég bejelentett – én ezt úgy értékelem: „hurráoptimista”, minden alapot nélkülöző – értékelésével, miszerint „megállt a délvidéki magyarok számának fogyása”. Remélem, nem veszik zokon, ha egy konkrét példával, nemzeti közösségünk általános iskolai oktatásának egyik legfrissebb adatával (Arany János Általános Iskola, Oromhegyes-Orom) bizonyítom az állításomat.

Igen. Az állítás akár bizonyítékként is kezelhető, ha nem tudnánk, hogy két itteni település (Újfalu és Völgyes) immár a kihalás szélén „tántorog”, hogy nem sokkal „rózsásabb” a helyzet Tóthfaluban és Oromon, ha nem akarjuk figyelembe venni, mely észak-bánsági, na meg még bácskai településekről vándoroltak el gyermekeikkel együtt az ottani magyar családok a kilátástalanság réme miatt ide, ahol egy picit kedvezőbb a helyzet, mert be kell ismerni, nekik köszönhetjük a stagnálást! Nem értem, miért kerüljük ki a következő tényeket: Mi jellemző azokra a településekre, ahonnan útra keltek, hogy betöltsék az űrt, ami úgy keletkezett, hogy az itteni fiatalok szedték a sátorfájukat és Magyarországra, Szlovákiába, Németországba stb., na meg még az óceánon túlra (mondjuk: Kanadába) is. Elmentek a szebb jövő, vagy csak úgy egyszerűen, az érvényesülés reményében!

Remélem, ha mást nem, de figyelmesen elolvassák mindazt, amit leírtam, habár nekem az lenne a legmegfelelőbb, hogy egyszerűen elfelejtsék az eddig készített szurogat-dokumentumot. Ehelyett egy valódi, stratégiailag is nagyon fontos tanulmányt kellene megalkotni, de a bevont személyek válogatása nem(csak) a „párthűség”, hanem a szakértelem alapján kellene, hogy megtörténjen!

2026. szeptember 2.