A napokban – szerintem – az eddigi legnagyobb botrány rázta meg a ma már csak Vajdasági Magyarok Szégyeneinek nevezhető politikai formációt, ráadásul hiába igyekeznek bagatellizálni az esetet, annál jobban kibújik a „szög a zsákból”, azaz még a politikához sem értő egyszerű itteni magyar választópolgár is rájött „valami bűzlik…”, de nem ám Dániában, hanem inkább Szabadkán vagy Újvidéken, de minél több részletet megismerünk, rá kell jönnünk: mindkét helyen!
Kezdődött úgy, hogy az újvidéki városi önkormányzat képviselőtestületébe valamilyen módon bejutott VMSZ-es képviselő – még azt sem érdemli meg, hogy leírjam a nevét – a hatalmat gyakorlókkal együtt (mivel az ellenzék fogta magát és meg sem jelent, esetleg kivonult az ülésről) egyperces néma felállással adózott a háborús bűnei miatt – megérdemelten – elítélt volt boszniai „hadúr” emlékének.
Amikor kipattant a botrány, a VMSZ-es képviselő azonnal egyeztetni kezdett „kispásztor” elnökkel (legérdekesebb, be is ismerte), de úgy tűnik, a „vezér” csak arra utasította, hogy saját szavaival reagáljon az eseményre. Ebből sikeredett egy délvidéki magyar kuriózum, amit eredetiben olvashat bárki: Kiss Gyula – Személyes álláspont az újvidéki VKT ülésen történtek… | Facebook.
Csak remélem, az olvasók megértik, a szöveg kontexusában mi a fene lehet a: „közbeszéd”, „megjár a végtiszteség”, „megmozdulásunk” (nem merem még azt sem kizárni, hogy az esemény közben még tornagyakorlatot is végzett), de azt sem értem, a „Megváltó, isten” összefüggésben ha az atyának kis kezdőbetűs szó „jár”, a fia miért érdemel nagy kezdőbetűs szót! Mindemiatt azóta is gondolkodom, melyik vallás adta a szájába ezeket az érdekességeket.
Úgy tűnik, elárulta magát! Nem volt egyedül! Még egy „szégyenpárti” emelte a komemoráció színvonalát! Róla „kispásztor” megfeledkezett; ő nem más (még ma is), mint az újvidéki polgármester önmagát „kispásztorékhoz” tartozónak valló segédje. Kétlem, hogy rá több szót kellene vesztegetni! Most pedig térjünk vissza az időben több mint 30 évvel!
A Vajdasági Magyar Szövetség elképzelését, majd a szükséges alapító okmányok megfogalmazását, a legvégén pedig a politikai szervezet létrehozását követő több mint három évtized alatt – kezdetben – még annak esélyét sem mertem feltételezni, hogy mindazt, amit a nemzeti közösségünk akkori tagjai és az itt élő magyarok óriási többsége támogatott (remélem tudják, voltak kivételek, mint Kertész Mihály, Molnár József, Vlahovics József, Fekete Elvira, na meg Szávovity Margit), mivel a létrejött párt nemcsak ellenezte a balkáni problémák erőszakkal, háborús összetűzésekkel való megoldását, hanem igyekezett polgári engedetlenséggel válaszolni is a háborús uszítók elképzeléseire.
Ami biztos, a VMSZ kezdeményezői közül már nincsenek velünk Csubela Ferenc és dr. Hódi Sándor, ráadásul az általam – emberi hibái ellenére – nagyra becsült Kasza József is „eltávozott”, így magányosan kellett „beszereznem a tényeket”: a letagadott múltú – pl. részvétel a továbbképzésnek álcázott kumroveci „agytágításon” – egyén mivel érdemelte ki az akkori diktátor és felesége (na meg I. Radoman, aki akkor csak Szabadka „fejedelmeként”, de később már a Vajdaság „főszerkesztőjeként is remekelt”) támogatását, hogy a szabadkai Közgazdasági Egyetem Informatikai Részlegének igazgatója lehessen, a (későbbi) I. Pásztor „ügyeskedésének”, na meg az egykori „kumroveci társai” hathatós támogatásának köszönhetően (mégiscsak „politikai ára is volt” a közlekedési szerencsétlenségben elhunyt csantavéri férfinak) előbb eltávolították Kasza Józsefet a közéletből, majd I. Pásztor magához ragadta az emlegetett politika szervezetben a vezetői posztot!
Most inkább nem térek ki a részletes elemzésre, a lényeg, hogy a háború- és erőszakellenességet nagyon gyorsan kitörölték a politikai eszköztárukból, majd kezdetben a háttérből, utána meg egyre hangosabban, sőt koalícióban „tevékenykedtek” a volt és a potenciális háborús búnősökkel, meg az azokat kiszolgáló kétes elemeket tömörítő politikai szervezeteknek csúfolt képződményekkel!
Más nem maradt hátra, illene arról is beszélni, mivel már biztos, október 25-én előrehozott parlamenti választások várnak ránk (csak úgy zárójelben: hacsak nem fognak vénasszonyok esni az égből), de ne felejtsük el Baba Vanga valamikori jóslatát sem, mert aszerint bekövetkezik az év végéig a földönkívüliekkel való harmadik típusú találkozás (mintha rászabták volna az ősi magyar közmondást: A vak tyúk is talál szemet!), ami miatt minden megváltozik a Földön. Csakhogy kifelejtette a látomásából a Balkánt (pedig ő is odavalósi volt), akkor pedig minden, meg még annak az ellenkezője is megtörténhet!
Mivel megjelent „kispásztor” bejelentése, hogy egymagukban szeretnének megméretkezni a leendő választásokon, ismét nem tudtam eldönteni, sírjak-e vagy nevessek! Elképzeltem a „főnökével” megejtett beszélgetést, amelyen elemezték a lehetőségeket. Ekkor megkaphatta az „ukazt”, szó sem lehet közös koalíciós listáról, saját listát kötelező állítani! Az sem baj, ha nem szereznek meg egy helyet sem, de a magyarok szavazatait kötelező begyűjteni (nem lényeg, hogy szabályosan vagy csalással), nehogy véletlenül az egyetemistákhoz kerüljenek!
Talán most következik be a pillanat, amikor kiderül, az itteni magyarok mernek-e lépni az őket zsarolók ellen! Meglépik-e az ideiglenesen külföldön tartózkodók az október 25-i hazatérést (lehet, végre leesik a tantusz, rájöhetnek, kinek is „köszönhetik” a szülőföld elhagyását), hogy a közeli és a távoli rokonokkal – azaz: sógor, koma, jóbarát elv szerint – együtt az egyetemisták által állított listára szavazzanak (már biztos, „kispásztorék” házalni is fognak annak érdekében, nehogy ez megtörténjen)? Úgyszintén kérdéses, hogy a magányosok elutasítják-e azok ajánlatát, akik helyettük kívánnak szavazni? Ha másért nem, az eltávozottak érdekében még nekik is lépnünk kellene, le kellene mosni a ránk erőltetett gyalázatot!
***
A végén jön a játék. A kezdőképet az AI-val közösen, teljes egyetértésben alkottuk meg, mert igyekeztünk a „szereplők” személyiségi jogait tiszteletben tartani! A többit az olvasókra bízzuk. Ha elfogadják a játékra szóló felhívást, a szövegben emlegetettek fényképeit kell csak megkeresniük, majd a lementett kezdőképen levő számok helyére beilleszteni azok arcképét! Jó munkát!
