Az Egyetemista Lista topolyai fórumán nem általános kampánymondatok hangzottak el, hanem a Krivaja állapota, az ivóvíz minősége, a várost terhelő bűz, az ipari kibocsátások ellenőrzése és az intézmények felelőssége került terítékre. A legfontosabb üzenet világos volt: a tiszta víz és a tiszta levegő nem luxus, az emberek egészsége pedig nem lehet egyetlen beruházás vagy vállalat járulékos vesztesége sem.
- szeptember 25-én a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár előtt tartották meg a „Tiszta levegő és víz a XXI. században: luxus vagy alapvető emberi jog?” című fórumot. A beszélgetés vendége volt Beszédes Nagy Andrea, bácskossuthfalvi pedagógus, aki az Egyetemista Lista 49. helyén szerepel, valamint Iva Marković tájépítész mérnök, környezetvédelmi aktivista és a politikai ökológia kutatója. A kérdésekre szánt részben felszólalt a topolyai születésű Miodrag Krmar egyetemi tanár, nukleáris fizikus is, aki ugyancsak a lista jelöltje.
A Krivaja nem pusztán helyi kellemetlenség
Beszédes Nagy Andrea a Krivaját nevezte Topolya és Kishegyes térségének egyik legsúlyosabb környezeti problémájának. Úgy fogalmazott, hogy a folyó rendkívül szennyezett, egyes szakaszain pedig alig maradt élet. Beszélt a sárgás vezetékes vízről és arról a bizonytalanságról is, amelyet az okoz, hogy a polgárok nem kapnak folyamatosan hozzáférhető, közérthető és részletes adatokat arról, mit tartalmaz a víz.
Fontos különbséget tenni: a víz színe vagy a kellemetlen szag önmagában nem laboratóriumi bizonyíték egy meghatározott egészségkárosító anyag jelenlétére. Arra azonban elegendő figyelmeztetés, hogy az illetékeseknek haladéktalanul, célzott vizsgálatokkal kell tisztázniuk az okokat, majd a teljes mérési eredményt nyilvánosságra kell hozniuk. A fórumon nem friss laboreredményekből vezettek le konkrét diagnózist; éppen ezért kapott központi szerepet a független és folyamatos monitoring követelése.
Iva Marković elmagyarázta, hogy az állati eredetű melléktermékeket feldolgozó üzemek környezetében többek között a hidrogén-szulfidra, az ammóniára és az illékony szerves vegyületekre is figyelni kell. Ezek kellemetlen szagot okozhatnak, nagyobb koncentrációban pedig egészségügyi kockázatot is jelenthetnek. Szólt a PM-részecskékről is: a finom PM2,5-részecskék mélyen bejuthatnak a tüdőbe, sőt a véráramba is, ezért légzőszervi és szív-érrendszeri hatásuk lehet. A víz magas szervesanyag-terhelése pedig oxigénhiányos állapothoz, az élővilág károsodásához és további bűzhatáshoz vezethet.
Marković hangsúlyozta: a felszíni vizek, a talajvíz és az ivóvízbázisok összefüggő rendszert alkotnak, ezért az ipari szennyezés sohasem marad feltétlenül a kibocsátás közvetlen környezetében. A Krivaja állapota így nem kizárólag Topolya ügye, hanem vízügyi, közegészségügyi és intézményi kérdés.
A Žibel: megtörtént beruházás, továbbra is megválaszolandó kérdések
A beszélgetés középpontjába került a topolyai Žibel, amely állati eredetű melléktermékeket dolgoz fel, és többek között állateledelhez használható összetevőket állít elő. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az üzemben 2024 márciusában új, másodlagos szennyvíztisztítót adtak át az Európai Unió Zöld Agenda programjának keretében, a svájci kormány támogatásával. Az átadáskor a vállalat és a projektpartnerek azt közölték, hogy a kezelt technológiai szennyvíz minősége megfelel az uniós előírásokban meghatározott értékeknek, és a beruházás csökkenti a Krivaja terhelését.
Ez fontos fejlesztés, de nem helyettesítheti a folyamatos, független ellenőrzést. Egy tisztítóberendezés megléte önmagában nem válasz arra, hogy minden üzemállapotban mi kerül a vízbe és a levegőbe, hogyan kezelik a keletkező iszapot, mi okozza a visszatérő bűzt, és mit tesznek a hatóságok a lakossági bejelentések után.
Beszédes Nagy Andrea több korábbi esetet is felidézett. 2023 júliusában két dolgozó ammóniamérgezést szenvedett az üzemben; a rendőrség helyszínelt, az ügyészséget és a munkavédelmi felügyelőt is értesítették. 2024 augusztusában környezetvédelmi aktivisták bűzös, ismeretlen eredetű szerves anyagot jeleztek a Žibellel szemközti termőföldön. A topolyai önkormányzat illetékes osztálya ezt követően elrendelte az anyag eltávolítását, a terület helyreállítását és eredeti állapotának visszaállítását.
Itt a pontosság különösen fontos: a fórumon elhangzott értelmezés az esetet a Žibelhez kötötte, a jelenleg elérhető nyilvános tudósítások azonban azt rögzítik, hogy az anyagot az üzemmel szemközti földön találták, eredetét pedig akkor nem azonosították nyilvánosan. A felelős megnevezéséhez hatósági ténymegállapítás szükséges. Éppen ez mutatja, miért nem elég a gyanú, a szóbeszéd vagy egy egyszeri intézkedés: hozzáférhető vizsgálati jegyzőkönyvek, mintavételi eredmények és lezárt hatósági eljárások kellenek.
A törvény már ma is kötelez a bűz csökkentésére
Iva Marković egyik fontos állítása az volt, hogy a kellemetlen szagot akkor sem lehet egyszerűen a lakosság nyakába varrni, ha a mért szennyezőanyag-koncentráció nem lépi túl a határértéket. Ezt a hatályos szerbiai szabályozás valóban alátámasztja: a levegő védelméről szóló törvény 54. szakasza szerint annak az üzemeltetőnek, amelynek tevékenysége kellemetlen szagú gázokat bocsáthat ki, a határérték alatti koncentráció esetén is szagcsökkentő intézkedéseket kell alkalmaznia.
A fórumon elhangzott az is, hogy a kibocsátások be nem jelentése lényegében büntetlen marad. Ezt jogilag pontosítani kell. A 2025-ben elfogadott levegővédelmi törvény előírja a rendszeres emissziómérést, az adatszolgáltatást és a mérési nyilvántartás vezetését, ezek elmulasztásához pedig szankciókat kapcsol. A probléma tehát nem egyszerűen az, hogy nincs szabály: az igazi kérdés az, hogy ki, milyen gyakran, milyen üzemi körülmények között mér; elvégzi-e az ellenőrzést az illetékes hatóság; nyilvánosak-e az eredmények; és követi-e valódi következmény a szabályszegést.
Ez a különbség nem jogászkodás. Ha papíron van törvény, de a polgárnak évekig ugyanazt a bűzt kell belélegeznie, akkor az intézmény a gyakorlatban nem teljesíti a feladatát.
Njegoševo példája: a polgári összefogás képes megállítani egy rosszul előkészített tervet
Beszédes Nagy Andrea pozitív példaként említette Njegoševót, ahol a lakosok petícióval és szervezett fellépéssel tiltakoztak az AIK tervezett komposztálótelepének helyszíne ellen. A kifogások nem általában a komposztálás szükségességét vitatták, hanem azt, hogy a létesítményt az első lakóházaktól mindössze nagyjából 100–200 méterre tervezték. A helyiek független környezeti hatásvizsgálatot, a telep távolabb helyezését és a szállítási útvonalak falun kívülre terelését követelték.
A topolyai község tervbizottsága végül arra jutott, hogy a projektnek nincs megfelelő tervi alapja. Ez még nem az ügy végleges lezárása, de kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a jól szervezett, kitartó polgári fellépésnek lehet eredménye. A polgári részvételnek ugyanakkor nem szabad kizárólag tiltakozásból állnia: a lakosságot már a helyszín kijelölése és az engedélyezés előtt érdemben be kell vonni.
Nem újabb stratégia kell, hanem működő intézmény
Marković szerint Szerbiában nem elsősorban a stratégiai dokumentumok hiányoznak. A vízgazdálkodási alapelvek papíron az ivóvizet helyezik az ipari felhasználás elé, a tiszta ivóvízhez és a megfelelő közegészségügyi ellátáshoz való jogot pedig az ENSZ Közgyűlése már 2010-ben emberi jogként ismerte el. A mindennapi gyakorlat azonban sok településen nem ezt tükrözi.
Az Egyetemista Lista jelöltjei ezért a következő irányokat emelték ki:
- kockázatalapú, rendszeres és független víz- és levegőmonitoring;
- a mérési eredmények, kibocsátási jelentések és ellenőrzési jegyzőkönyvek közérthető, kereshető nyilvánossága;
- helyi közegészségügyi terv és az egészségi adatok anonimizált, szakmai elemzése;
- a környezetvédelmi intézmények pártpolitikai befolyástól mentes, szakmai működése;
- a megelőzés elsőbbsége a károk utólagos, gyakran már csak részleges helyreállításával szemben;
- a „szennyező fizet” elvének tényleges érvényesítése;
- a polgárok intézményes bevonása minden olyan beruházásba, amely közvetlenül befolyásolhatja az életminőségüket.
Marković ezt egy világos mondatban foglalta össze: „Szerbiában nincsenek feláldozható zónák.” Fejlődésre és működő gazdaságra szükség van, de olyan beruházás nem nevezhető fejlődésnek, amelynek árát az emberek az egészségükkel, a vizükkel vagy a lakóhelyük élhetőségével fizetik meg.
„Amikor azt kérdezik, mit keresek ott, a válaszom: szabadságot”
A fórum végén Beszédes Nagy Andrea az oktatásról is beszélt. Ingyenes tankönyveket, valóban hozzáférhető közoktatást, korszerűbb tanterveket, kritikus gondolkodást és nagyobb alkotói szabadságot sürgetett. Szerinte a gyerekeket nem puszta engedelmességre, hanem önálló véleményre, együttműködésre és cselekvésre kell nevelni.
Záróbeszédében arra a kérdésre válaszolt, amelyet egy ismerősének szegeztek: mit keres Andrea az Egyetemista Listán?
„Amikor megkérdezik, mit keresek én ott, a válaszom: szabadságot. Azt, hogy senki se álljon a törvények felett, mindenkinek egyenlő joga legyen, és meglegyen a szólásszabadságunk. Ne legyen zsarolás és nyomásgyakorlás.”
Két hétköznapi történettel mutatta meg, mit ért közösségi erő alatt: amikor reggel nem indult az autója, a szomszédja azonnal segített szerelőt hívni; amikor két kutya kóborolt az úton, egymást nem ismerő emberek fogtak össze, hogy hazajussanak. A politikai változáshoz szerinte ugyanez szükséges: önbizalom, szolidaritás és annak felismerése, hogy a közös ügyekben mindenkinek van feladata.
A Vajdasági Magyar Plénum álláspontja
Nem állítjuk, hogy egy panelbeszélgetés minden mondata önmagában bizonyíték. Azt viszont igen, hogy a dokumentált balesetek, a visszatérő lakossági panaszok, a Krivaja látható terhelése és a hatóságok törvényben rögzített kötelezettségei bőven elegendőek az azonnali, független vizsgálathoz és a teljes nyilvánossághoz.
A mérési adat nem az üzemeltető, az önkormányzat vagy bármely intézmény belügye. Közérdekű információ. A polgárnak joga van időben megtudni, milyen vizet iszik és milyen levegőt lélegzik — nem hónapokkal később, nem egy botrány után, és nem csak akkor, ha külön kikényszeríti.
Topolya vizének és levegőjének védelme magyar ügy is. A Krivaja nem kérdezi, ki milyen nyelven beszél, a tanterembe beáramló bűz pedig nem válogat párttagság szerint. Ezért mondjuk következetesen: a jogállam magyar ügy, és nem kell választanunk a jogállam meg a magyar érdekképviselet között. Működő jogállam nélkül valódi érdekképviselet sincs.
Ez a fórum azt mutatta meg, hogy létezik olyan politika, amely helyi problémákhoz szakembereket, a panaszokhoz mérhető megoldásokat, a hatalomhoz pedig ellenőrzést rendel. Ezt az irányt támogatjuk.
2026. október 25. – 3. szám
STUDENTI POBEĐUJU – AZ EGYETEMISTÁK GYŐZNEK
Források és háttéranyagok
- A fórum előzetese – Magločistač, 2026. szeptember 24.
- Az Egyetemista Lista kihirdetett névsora és a jelöltek adatai – Danas, 2026. szeptember 15.
- A Žibel másodlagos szennyvíztisztítójának átadása – UNDP Serbia, 2024. március 27.
- Két dolgozó ammóniamérgezése a Žibelben – Magločistač, 2023. július 28.
- A 2024-es topolyai bűzpanaszok és a termőföldön talált anyag ügye – Vreme, 2024. augusztus 22.
- A njegoševói komposztálótelep tervi alapjának hiánya – Magločistač
- Szerbia levegővédelmi törvénye – „Službeni glasnik RS”, 51/2025
- A PM-részecskék egészségügyi hatásai – Egészségügyi Világszervezet
- Az ENSZ Közgyűlésének 64/292. számú határozata a vízhez és szanitációhoz való emberi jogról
A cikk a 2026. szeptember 25-i topolyai fórum videófelvételének magyar leirata, valamint a fent megjelölt nyilvános források alapján készült.