Pásztor Bálint szerint a VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Magyar Egység Párt együttműködése testesíti meg ma a vajdasági magyar politikai egységet. A VMSZ elnöke szeptember 29-én úgy fogalmazott: ez a három szervezet jeleníti meg az összefogást, míg „minden más szervezet a széthúzást képviseli”. A három párt együttműködése valóban nem új: Pásztor István, Csorba Béla és Szmieskó Zoltán 2016. március 8-án írták alá azt a megállapodást, amely alapján a VMDP és a MEP a VMSZ-szel közösen indult, illetve annak listáját támogatta.
Csakhogy a politikai egység és a politikai pluralizmus nem ugyanaz.
Egy közösség politikai állapotát nem az mutatja meg, hány pártnév sorakozik egy közös lista mögött, hanem az is, hogy léteznek-e egymástól független, működőképes politikai szervezetek, vannak-e eltérő programok, van-e nyilvános vita, és mindenekelőtt: van-e valódi választási lehetőség.
Ebben az értelemben a vajdasági magyar közélet elmúlt másfél évtizedének története nem a politikai kínálat bővüléséről, hanem annak drámai beszűküléséről szól.
Öt lista. Négy lista. Két lista. Egy lista.
A Magyar Nemzeti Tanács választásainak története különösen pontosan mutatja ezt a folyamatot.
2010-ben, amikor első alkalommal választották meg közvetlenül a Magyar Nemzeti Tanácsot, öt különböző lista közül választhattak a magyar választók. A Magyar Összefogás 28 mandátumot szerzett, a Vajdasági Magyarként Európába lista négyet, a Magyar Remény Mozgalom, a Magyar Liga és a Kézfogás a Magyarságért pedig egyet-egyet. A magyar külön választói névjegyzéken szereplők 55,52 százaléka vett részt a voksoláson.
2014-ben már négy lista versenyzett. A Magyar Összefogás 31 mandátumot kapott, a VMDK kettőt, a Másként Magyarságunkért és a Magyar Liga egyet-egyet. A részvétel 40,6 százalékra csökkent. Vagyis a VMSZ által támogatott lista akkor is elsöprő többséget szerzett, de az MNT-ben még több politikai irányzat és több lista képviselői ültek.
2018-ban már csak két lista maradt. A Magyar Összefogás 39 166 szavazattal 30 mandátumot, a Magyar Mozgalom 7516 szavazattal öt mandátumot szerzett. A részvétel megközelítőleg 36,5 százalék volt.
2022-ben pedig eljutottunk oda, hogy a magyar választónak már nem volt két lista közötti választási lehetősége sem.
A Köztársasági Választási Bizottság hivatalos jelentése szerint a magyar külön választói névjegyzéken 116 406 választópolgár szerepelt. A választáson 42 709-en jelentek meg, 40 960 érvényes szavazat született, és valamennyi érvényes voks ugyanarra, az egyetlen induló Magyar Összefogás listára került. Az összes, mind a 35 MNT-mandátum ugyanahhoz a listához került.
Ez a folyamat számszerűen így írható le:
2010: 5 lista → 2014: 4 lista → 2018: 2 lista → 2022: 1 lista.
Ez az a pont, ahol a politikai „lerongyolódás” kifejezés már nem egyszerű retorikai fordulat.
Amikor maga a szövetséges mondja ki: „lerongyolódott állapotban vagyunk”
A történet különös aktualitását az adja, hogy nem valamelyik VMSZ-szel szemben álló szervezet vezetője használta ezt a kifejezést.
Csorba Béla, a VMDP elnöke szeptember 19-én, mindössze tíz nappal a hárompárti „egység” újabb demonstrálása előtt adott interjút a Vajdaság Mának. Arra a kérdésre, milyen állapotban vannak a párt helyi szervezetei, azt válaszolta:
„Lerongyolódott állapotban vagyunk.”
Hozzátette, hogy a következő hét-nyolc hónap mutatja majd meg, talpra lehet-e még állítani a pártot. A parlamenti választáson való önálló indulással kapcsolatban pedig azt mondta, erre „semmi esélyük” nincs anyagi háttér, infrastruktúra és mecénások nélkül.
Még ennél is beszédesebb, hogy ugyanebben az interjúban Csorba arról beszélt: a vajdasági magyar közéletből szerinte az elmúlt években eltűnt a valódi vita, és „egypártihoz hasonló közszellem” alakult ki. Ez természetesen Csorba politikai értékelése, nem objektív mérőszám. A választási adatok azonban azt mutatják, hogy a politikai kínálat valóban folyamatosan szűkült.
Ezért különösen furcsa, amikor egy olyan párt támogatását mutatják be a sokszínű politikai összefogás bizonyítékaként, amelynek saját elnöke néhány nappal korábban arról beszélt, hogy szervezete önálló választási részvételre jelenleg nem képes.
A Szabad Magyar Szó arra is felhívja a figyelmet, hogy a Magyar Egység Párt esetében még nehezebb friss, nyilvánosan ellenőrizhető önálló politikai aktivitást találni; a lap szerint a párt honlapján található érdemi politikai események jelentős része egy évtizeddel korábbi.
A hárompárti együttműködés valódi története
Fontos történeti körülmény az is, hogy a most „hárompárti egységként” bemutatott konstrukció nem három, hasonló erejű politikai szereplő új keletű összefogása.
A megállapodást 2016-ban kötötték meg. Köztársasági szinten a VMDP és a MEP már akkor is a VMSZ listáját támogatta, míg tartományi szinten jelöltjeik helyet kaptak a VMSZ listáján. Vagyis a konstrukció kezdettől fogva egy domináns párt és két kisebb partner együttműködésére épült.
Mindeközben maga a VMSZ 2014 óta programszintű kormányzati együttműködésben áll a Szerb Haladó Párttal. Az első SNS–VMSZ koalíciós megállapodást 2014. április 27-én Aleksandar Vučić és Pásztor István írta alá; a megállapodást 2016-ban megújították, és az együttműködés a későbbi ciklusokban is folytatódott.
Ennek megítélése természetesen politikai kérdés. Lehet amellett érvelni, hogy a kormányzati részvétel erőforrásokat, intézményi hozzáférést és érdekérvényesítési lehetőséget biztosított a vajdasági magyar közösség számára. A VMSZ maga is ezzel indokolja politikáját, és számos infrastrukturális, oktatási, gazdaságfejlesztési és kisebbségjogi eredményt sorol fel ennek bizonyítékaként.
De ettől még egy másik folyamat is végbement: a vajdasági magyar politikai tér egyre koncentráltabbá vált.
A két állítás egyszerre is lehet igaz.
Lehetnek eredmények, miközben csökken a politikai verseny.
Lehet három párt egy koalícióban, miközben egyre kevesebb önálló politikai alternatíva marad.
És lehet választást tartani úgy is, hogy a választónak valójában már nincs különböző listák között választási lehetősége.
2022-ben pontosan ez történt az MNT esetében.
Nem az a kérdés, hogy ki „osztja meg” a magyarságot
Éppen ezért félrevezető lehet minden politikai különvéleményt automatikusan „széthúzásként” értelmezni.
A demokratikus politikai közösség természetes állapota ugyanis nem az egyhangúság. A választás értelme éppen az, hogy különböző elképzelések, programok és emberek között lehessen dönteni.
2010-ben öt lista indult az MNT-választáson, mégsem szűnt meg a vajdasági magyar közösség.
2014-ben négy lista indult, és ettől sem omlott össze a magyar érdekképviselet.
2018-ban két lista között lehetett választani.
2022-re azonban már egyetlen lista maradt.
Ez történeti tény.
Hogy ezt ki milyen politikai okokra vezeti vissza – demográfiai fogyásra, elvándorlásra, az ellenzéki szervezetek gyengeségére, pénzügyi és szervezeti erőforrások egyenlőtlenségére, médiaviszonyokra, a VMSZ dominanciájára vagy ezek együttes hatására –, arról lehet és kell is vitatkozni. A folyamat maga azonban nehezen vitatható: a politikai választék fokozatosan beszűkült.
És talán éppen ez a legfontosabb történeti tanulság.
A közösségi egység nem attól erős, hogy mindenki ugyanarra a listára kényszerül, vagy hogy minden eltérő politikai álláspontot széthúzásnak neveznek. Egy politikailag életképes közösségben vannak viták, léteznek egymástól független szervezetek, megjelennek új szereplők, és a választónak valódi döntési lehetősége van.
A 2026. november 8-i MNT-választás ebből a szempontból is fontos mérce lesz. A Köztársasági Választási Bizottság szeptember 26-án már kihirdette a Magyar Összefogás listáját. Az előttünk álló választási folyamat mutatja majd meg, hogy a 2022-es, egyetlen listás állapot egyszeri végpont volt-e, vagy tartós politikai modellé válik.
Mert a vajdasági magyar politika állapotáról végső soron nem az árul el a legtöbbet, hogy hány pártelnök fér el egy fényképen.
Hanem az, hogy hány valódi választási lehetőség fér el a szavazólapon.